A megye területén már az őskorban is éltek emberek. Az állandó jellegű benépesedés a térségbe Krisztus előtt 4000 körül, azújkőkorban kezdődött. A Mecsek vidékén élt lengyeli kultúra emlékei Magyarsarlóson is megtalálhatóak. Kőbalták, marokkövek tanúskodnak a völgy gazdag múltjáról, amely fekvésénél fogva az őskori ember biztonságos lakhelyéül szolgált A Krisztus előtti évezredekben várszerű telep létesült a falu fölött magasodó dombon, majd nomád vadásztörzsek költöztek a vidékre. Halottaikat hamvasztották és maradványaikat urnákba helyezték. Kunyhóik a mai falu keleti felén, a Magyarsarlósi temető alatti enyhe domboldalon voltak.
Krisztus születése környékén a Dunántúlt elérte a római hódítás. Először a kereskedők jöttek, majd az ő kedvező jelentéseik nyomán megérkezek a római hadsereg légiói. Pécs római kori elődje közigazgatási központ lett. A rómaiak korában Baranya megyén átment a korszak egyik legjelentősebb hadi útvonala, mely Triernél érte el a birodalom határát és Szávaszentdemeterig húzódott. A rómaiak a hadiút mentén erődítményeket hoztak létre, melyben helyőrségeket állomásoztattak. A feltárt régészeti leletek arra utalnak, hogy Sarlóson is volt római erődítmény. Feltételezhető azonban, hogy a rómaiak is már találtak itt települést. A római korból számos lelet került elő Magyarsarlóson.
István király a kereszténység befogadásával megnyitotta hazánkat a nyugati műveltség előtt. A várispánságokkal lerakta a feudálisállam szervezetének, a későbbi vármegyéknek az alapjait. 1009 – ben megalapította a pécsi püspökséget. Baranya vármegye akkori területén két központ volt: Baranyavár és Kos vára. Ez utóbbi Magyarsarlós Kozármisleny, Nagykozár határában álló erődítmények együttese volt. Magyarsarlóson, a mai temető mögött a „Vár Kos” dűlőben állhatott az akkori Baranya vármegye egyik legjelentősebb vára. A sarlósi vár stratégiailag könnyen védhető, három oldalról víz, ill. mocsár vette körül. Megközelíthetősége csak É-Ny-i irányból volt lehetséges.
A falunak kiemelkedő gazdasági jelentősége is volt az Árpád-kor elején. 26 féle mesterség képviselője élt a faluban, közöttük a sarlókészítők játszottak kiemelkedő szerepet. Talán innen származik a „sorlos” elnevezés, mely 1332-es okiratokban szerepel. A gazdasági fejlődésben fontos szerepet játszottak az apácák. Ők képviselték a településen azt a művelt réteget, akik az ipart, mezőgazdaságot irányították. A mai Jókai utcától keletre egy halastavat hoztak létre. A hal, böjti étel ezért kiemelkedően fontos tápláléka volt a középkor emberének. A település súlyát mutatja, hogy kereskedők is letelepedtek itt. Ők voltak a középkori nevükön: „kálózok” a várral „szemközti”, D-i dombon építették fel házaikat. Innen látták el ipari és mezőgazdasági termékékkel a déli országrészt. 1224-ben a pécsváradi bencés apátság bérelte a települést az apácáktól. A Pécsváradi bencés apátság a kora középkoregyik legjelentősebb magyar apátsága volt. Bányát és malmot is létrehoznak a településen. Kétségtelen, hogy a falu ekkor éri el legnagyobb gazdasági súlyát. Jelentősége – egyes történészek szerint – ekkor nagyobb, mint a nála kisebb és fejletlenebb Pécsé.
A falu 1543-tól török megszállás alá került, így körülményei jelentősen leromlottak. A török alatt, – bár népességének jelentős részét elvesztette – mindvégig lakott maradt. A török kiűzése után a településre a magyarok mellé horvátok és németek települnek be. Feltehetően 1750 után kezdődött meg a római katolikus templom építése amely 1793-ra fejeződött be. Mária Terézia alatt, 1777-ben indul meg az iskolarendszerű oktatás Magyarsarlóson.
Az 1800-as évek második felében jelentős fejlődésnek indul a falu, ezekben az években már három malom is üzemel a településen.
A XIX. század végén felépül a magyarsarlósi gőzmalom, amely a mai sertéstelep helyén állt. A gőzmalom a kor igen magas technikai színvonalát képviselte, s fő funkciója több település ellátása volt. Megépítését a növekvő gabona termelés tette indokolttá, a vízi malmok fokozatosan háttérbe szorulnak. A gőzmalom közelében a XX. század elején felépül a magyarsarlósi csárda is, mely a malomba érkezőknek, az úton lévőknek, de még a sarlósiaknak is fontos állomása lett. 1913 októberében, szép ünnepség keretében került felszentelésre, a közel 70 évig működő felső iskola.
Ennek a dinamikus fejlődésnek az első világháború vet véget. A falu növekedése megállt, jelentős visszaesés nem következett be, de hosszú évtizedekig stagnált a gazdaság és a lakosságszám. Az elhúzódó háború az életszínvonal romlásához, létbizonytalansághoz vezet. Nő a csonka családok száma, az elszegényedés.
A világháború végén, antant-szerb csapatok szállták meg a megye kétharmadát, így Magyarsarlóst is. A megszállók célja, hogy Baranya déli részét a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolják.
A trianoni békeszerződés során Baranya vármegye déli részét elcsatolták. Az igazságtalan békeszerződés következményei mélyrehatóak voltak, végigkísérték a két világháború közötti időszakot. Az elcsatolt területek felett érzett fájdalom áthatja a politikát és a mindennapi életet is. Az elkeseredés természetes következménye lett a területi revízió és a hasonló helyzetben lévő Németországgal való katonai együttműködés.
A Horthy-korszak nemzetiségi politikája egyenlő jogokat biztosított valamennyi népcsoport számára. Bethlen István miniszterelnök a megértés és a megnyerés politikáját alkalmazta. A korszak törekvéseit jelentősen gyengítette a nagy gazdasági világválság, s a vele járó infláció, létbizonytalanság, munkanélküliség. A nehézségek ellenére fokozatosan épültek a házak a településen. 1920-ban már 120 ház található a faluban.
Ennek a kibontakozó fejlődésnek a második világháború vetett véget. Magyarsarlóst is elkezdték járni a hitleri eszméket hirdető agitátorok és igyekeztek őket a különböző fasiszta szervezetekbe beszervezni. 1941–ben már éreztetik hatásukat a zsidótörvények is. A világháború során az orosz fronton 26 magyarsarlósi lakos áldozta életét. A lakosság egy része a harci események idején a környező erdőkbe húzódott, hogy elkerülje a megszálló katonák visszaéléseit.
1944. november 28-án, a hajnali órákban a szovjet csapatok elérték Magyarsarlóst. Nyugati és keleti irányból közelítették meg a falut. A Felső-hegyen sorakoztak a szovjet tankok, miközben a gyalogság Hásságy felől közeledett. A németek alig vonultak ki a falu egyik végén, a másik végén már jöttek a szovjetek. A „falu felszabadítása” azonban nem volt vértelen, a Sztrána-erdőben kisebb lövöldözés alakult ki, melynek német és orosz részről is több halottja volt. A sarlósi csárda kiürítése is megkésett. A német katonák mulatozása az estébe torkollott, a szovjetek pedig körülvették a csárdát. A lakosság igen megsínylette a két hatalom elnyomását, de a megpróbáltatások a háború végével nem múltak el. A németekkel együttműködőket meghurcolták, ez 25 családot érintett a településen. Két család került ki Németországba, a többi átmenetileg szétszóródott, majd később visszajött és visszakapta, vagy visszavásárolta elkobzott birtokát.
A II. világháború után a szovjet megszálló csapatok által hatalomra juttatott kommunista párt elnyomta a demokratikus államberendezkedés kialakítására történt kísérletet és diktatúrát épített ki Magyarországon. Ez jelentősen meghatározza gazdasági és társadalmi fejlődését. Megváltoztak a tulajdonviszonyok, megindult az államosítás. Tervgazdálkodás, erőltetett iparosítás és téeszesítés kezdődött.
Mindenkire kötelezővé tették a marxista ideológia elfogadását. A falu önállóságát 1965ben megszüntették, először Olaszhoz, majd Nagykozázhoz csatolták.
Az 1956-os forradalom Magyarsarlóson nem volt igazán érzékelhető. Az iskola falára kikerült a nemzeti színű zászló. Ezért később súlyos árat kellett fizetni. A 60-as évek elején a kistelepülésekkel szemben megnyilvánuló negatív településpolitika következtében nem adnak ki építési engedélyt. A korabeli lakosságpolitika lényege abban állt, hogy a kistelepülések fenntartása, és fejlesztése nem gazdaságos. Magyarsarlós életformáját továbbra is a mezőgazdaság jellemzi. A TSZ-ek mellett lehetőség nyílik a háztáji állattenyésztésre, melynek jelentős felvevő piaca a Szovjetunió. Az állattenyésztésből befolyó plusz tőke a település külső arculatán jelentkezik. Sorban épülnek a téglaházas épületek, s a falu lassan elveszti hagyományos jellegét és elnyeri mai arculatát. 1976-ban a tudatos településromboló politika következtében megszűnik az általános iskola felső tagozata, majd néhány év múlva az alsó tagozata. Ezzel a magyarsarlósi iskola több mint 200 év működés után bezárja kapuit.
A rendszerváltás hatására a birtokviszonyok átrendeződtek. A paraszti gazdaságok újraalakítása azonban a kellő gépesítés hiányában nem érte el a várt hatást, így az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a birtokviszonyok, csak papíron változtak. A földek nagy részét Magyarsarlóson továbbra is az átalakult Termelőszövetkezet művelte. Külső piac hiányában a háztáji gazdaságok leépültek. A mezőgazdaságból élők száma jelentősen lecsökkent a településen, nagy részük az iparban talált új megélhetést. A rendszerváltás a közigazgatást is átalakította. Az önkormányzati törvény 1990-ben életre biztosítja a települések önállóságát. Ezzel a Magyarsarlós jövője, történetének alakítása ismét az itt élők kezébe került.
A teljes mű letöltése: Magyarsarlós története